A vállalatok a hatékony munkaszervezés és a költséglefaragás érdekében gyakran bizonyos tevékenységeik kiszervezése mellett határoznak. Ezt leginkább gazdasági megfontolások indokolják, melynek során azonban sokszor nem veszik számításba, hogy a kiszervezés egyúttal munkajogi következményekkel is bírhat.
A kiszervezés vagy outsourcing jogi szempontból azt takarja, hogy a cégek meghatározott gazdasági funkcióik működtetését nem belső munkaerővel, hanem külső vállalkozások útján oldják meg. A munkáltató személyében bekövetkező változás pedig az abban érintett cégek részére akár igen nagy többletköltséget is róhatnak (pl. az átvett munkáltatókra vonatkozó hosszabb felmondási procedúra, illetve végkielégítés lehet alkalmazandó), mely erőteljes kihatással lehet az üzleti megfontolásokra.
Vannak kikötések, melyek alapján megállapítható, hogy a kiszervezés egyúttal a munkáltató személyében bekövetkező változást fog e hozni:
Az alkalmazó személyében bekövetkező változás alapja az identitását megtartó gazdasági egység átszállása.
Az Mt. az Európai Unió Tanácsa 2001/23/EK irányelve és az irányadó joggyakorlat alapján a munkáltató személyében beálló változásnak tekinthető, ha jogügylet alapján olyan gazdasági egység kerül átadásra, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett egysége marad, amelynek célja, hogy a korábbi gazdasági tevékenységet gyakorolhassa.
Az Európai Bíróság a Spijkers ügyben hozott döntésében lefektette azt a kritérium-rendszert, amely szerint a nemzeti bíróságok vizsgálják, hogy az adott esetben megtörtént-e az identitását megőrző gazdasági egység átszállására és így megvalósult-e a munkáltató személyében létrejövő változás tényállási eleme. A Spijkers feltétel rendszert mind a magyar, mind az uniós bírói gyakorlatban széles körben alkalmazzák.
Az identitását megőrző gazdasági egység vizsgálatánál a kiszervezés valamennyi körülményét együttesen kell alapul venni, így kiemelten:
· a gazdasági egység tevékenységének fajtáját, összehasonlítva az átadás előtti és utáni tevékenységet;
· a kiszervezéssel érintett anyagi és nem anyagi javakat;
· azt, hogy a szervezeti egység munkavállalóinak döntő része átkerült-e a feladatot ellátó (új) céghez; illetve
· az ügyfélkör átszállását.
Az átadott tevékenység fajtája erősen befolyásolhatja az egyes kritériumok súlyát az értékelés alatt. Ugyanis az egyes szolgáltató tevékenységek különböző megítélés alá esnek attól függően, hogy annak folytatása alapvetően emberi erőforráson alapul-e vagy eszközigényes tevékenységről beszélünk. A bírói gyakorlat szerint azon gazdasági csoport, melyben folytatott szolgáltató tevékenység kifejtéséhez nincs szükség speciális tárgyi eszközökre (így például munkaügyi vagy egyéb adminisztratív folyamat), a munkavállalók nagy százalékának átvételével megőrizheti függetlenségét. A leginkább eszközfüggő tevékenységek esetén pedig az anyagi erőforrások átadása nélkül a munkáltató személyében bekövetkező változás nem határozható meg.
Folytatjuk….