Ősi Kelta ünnep – az régi törzsek ezen a napon ünnepelték az újévet – a Samhain-t vagyis "a nyár végét". Ilyenkor egyszerre hódoltak a Napisten és a holtak Ura előtt.
Úgy hitték, ezen a napon tért vissza a földre azon a bűnösök lelke, akik az elmúlt esztendőkben haltak meg, és állatok testében "léteztek". Ha megfelelő áldozatot mutattak be, az elhunytak olyan engesztelést nyerhettek, mely által átkelhettek a menyországba.
Máig él az a hiedelem, hogy október utolsó napján a legvékonyabb az élők és a holtak világa közötti választóvonal. Útrakelnek az eltávozott lelkek, barangolnak. Próbálnak visszajutni egykori lakhelyükre. Ezért már a kelták is védekeztek ez ellen az esemény ellen. A házakban eloltották a tüzeket, ezáltal távoltartották a szellemeket, akiknek egyáltatlán nem volt vonzó a hideg, barátságtalan hajlék. Azzal is a megtévesztés volt a céljuk, hogy szellemeknek öltöztek – hátha könnyebben elűzik az illetéktelen elemeket.
Október 31-én először betakarították a termést, majd megkezdődtek az ünnepségek.
"Kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeznek, új tüzeket gyújtanak, áldozatokat mutatnak be. A tűz körül táncolnak jelezve a sötétség kezdetét. Reggel pedig a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Így tartották távol az ártó szellemeket, és űzték el a hideget.
