Kezdjük a gyökereknél
A tanulási nehézségekért nem a gyermek iskolai pályafutása a felelős.
Jóval korábban, az óvodás évek alatt alakulnak ki azok az alapképességek, amelyek biztonságot adnak az olvasás, írás, számolás megtanulásához.
Ahhoz, hogy nehézségeit megelőzzük, vagy javítani tudjuk, először ezek megerősödését kell segítenünk.
Figyelem-koncentráció
Minden pillanatban egyszerre nagyon sok információ ér bennünket. Ezek lehetnek fontosak, vagy éppen érdektelenek egyaránt. Cél, hogy kiszűrjük azokat, amelyek az adott helyzetben a számunkra fontosak, s figyelmünket ezekre tudjuk összpontosítani, s egyben ki kell kapcsolni azokat az információkat, amelyek lényegtelenek. Akinek a figyelme nem tud a lényeges dolgokra összpontosulni, az nagy bajban, mert egy kismadár csicsergése a fán, vagy a villamos csilingelése azonos fontosságú hangélményt nyújt. Az óvó néni, vagy tanító néni mondandója csak egy az őt ért azonos súlyú ingerek között.
Összekapcsolás
A különböző területekről – látás, hallás, tapintás, hőmérséklet észlelés stb. – számos információhoz jutunk. Ezek nem egymástól elkülönültek, hanem összefüggő jelentéssel bírnak. Fontos, hogy képesek legyünk ezek összekapcsolására. Például: kimondom az alma szót, aminek hallatára egy szép mosolygós piros alma jut eszembe. A látott dolgot kapcsoljuk össze a hallott szóval. Ez a képességünk alapozza meg a beszéd hangjainak és a betű képének összekapcsolását – vagyis az írás-olvasás alapja.
Emlékezet
Ha nem működne emlékezetünk, akkor az észlelt, összekapcsolt dolgokat nem tudnánk elraktározni és később újra- meg újra előhívni, hogy tovább tudjuk szőni ismereteink kombinációit. Ahhoz, hogy rövid távú emlékezetünkből átkerülhessen a tartós emlékek közé új ismeretünk, meg kell dolgozni érte.
Sorozatalkotás
Életünk meghatározott rendben, időbeli sorban zajlik. Ha körültekintünk a világban, szinte mindenütt tapasztaljuk a hangok sorozatát – a ritmust. Egy szép nyakláncnak is lehet szín vagy forma ritmusa. Napjaink sajátos cselekvési ritmusokból állnak. Ezek a ritmikus sorok teszik tervezhetővé a világot, segítségükkel hangoljuk össze életünk tevékenységeit. Az írás-olvasás-számolás feltétele a betűk, a számok sorrendjének követése, olyan ritmus világ, amelynek összerendeződése az óvodáskori élmények sokaságán alapul.
Téri tájékozódás
A tapasztalatszerzés kezdeti eszköze a mozgás. Nyúlás, tapintás, megfogás, áthelyezés egyik helyről a másikra, helyváltoztatás különböző módjai – mind gyakorlat saját testünk működésére, testünk megismerésére. Ez vezet a térben való tájékozódáshoz, s egyben a tárgyak, dolgok térbeli kapcsolatainak felfogásához – a téri világ uralásához. A térben való biztos tájékozódás, saját testünk és a környezet viszonyának biztonságos kezelése teszi igazán otthonná a születésünkkor feltárult világot.
Ezek azok az alap, illetve részképességek, amelyek gyökerei az olvasás, írás, számolás, bonyolult képességének. Minél biztonságosabban használja a gyermek ezeket a képességeket, annál inkább tud számára az iskolai világ kibontakozni, az új ismeretek megszerzése örömmé válni. Azonban nehézségekért is felelősek. Egy nehezen olvasni tanuló kisgyermeket nem célszerű csak az órákig tartó olvasási gyakorlatokkal gyötörni, mert a baj nem ott kezdődik, hanem azoknál a gyökereknél, amelyek táplálják a ráépülő képességeket. Ezért célszerű figyelni gyermekünket a játékos évek alatt, hiszen mi tudjuk, hogy élete egyik legfontosabb időszakában van: megalapozza egész életét.