Jövőre összecsap amerikai Megabot Mark 2 harci robot és a japán Kurata, két állig felfegyverzett, páncélozott, 5 méter magas, 5-6 tonnás acélszörnyeteg. Hogy a küzdelem köré mekkora médiafelhajtást sikerül építeni, az egy dolog – a szervezők azonban teljesen komolyan állítják, hogy a jövő sportját akarják felépíteni a robotharcból, ami látványos és kegyetlen, mintha a Forma 1-et ötvöznék a profi boksszal, és egy kicsit az ókori gladiátorviadalokkal. Csak itt nem vér fog folyni, hanem gépolaj és hidraulikus folyadék.
Az óriásrobotok annyira régóta izgatják az ember fantáziáját, hogy ha nagyon akarnánk, akár Vernéig és H.G. Wellsig is visszalapozhatnánk az irodalomban a legkorábbi előzményekig. Az igazi mechák, vagyis a hatalmas, humanoid formájú (opcionálisan a benne ülő ember által irányított, de ez nem kötelező) harci robotok azonban a japán képregénykultúra termékei. A hetvenes években a manga műfajon belül robbant be a robotos manga, amiből aztán rajzfilm, videojáték, kézzel fogható műanyag játék, és óriási biznisz lett. A leghíresebb képviselőjük talán a Gundam, amiből Amerikába átérve mutálódott a Mechwarrior, a Transformers, és a többiek.
A nyolcvanas években dühöngő, majd később lecsillapodó óriásrobot-divat a kilencvenesek végén kapott új erőre, amikor felbukkantak az első valódi robotharcra építő tévéshow-k. Az úttörő 1998-ban a híresen kísérletező kedvű brit közszolgálati tévé, a BBC volt a Robot Wars című sorozattal, Jeremy Clarskon műsorvezetésével, aki ekkor már tíz éve vezette a Top Geart, és ennek megfelelően nagy sztár volt. A sorozatban lelkes amatőr csapatok által összebarkácsolt robotok küzdöttek egymással különféle arénákban. A nép vevő is volt rá, 9 évadot élt meg a show, a csúcson 4 milliós nézettséggel futott (összehasonlításképpen, a Top Gear legnépszerűbb szezonjai hoztak össze 7 milliót. Az amerikaiak is átvették, a Comedy Centralon BattleBots címen élt meg hat évadot. Aztán 2003-4 körül kifulladt ez a divathullám is, a tévéből kikoptak az arénákban küzdő robotok, hogy az egészet átvegye a barkácsoló geekek közössége. Megalakult a Robot Fighting League, elindult a RoboGames robotolimpia. Ez persze nem az ember formájú, több emelet magas robotok élethalálharca, a hatékonyság néha erősen a látvány kárára megy.
18 dühös porszívó
A robotliga szabálykönyve részletes és hosszú. 14 súlycsoport van, a legkisebb a 25 grammos nanosúly, a legnagyobb a 150 kiló felettieké. Tiltott fegyvernek minősül többek között a magasfeszültségű áram, a robbanóanyagok, a lézerek, a folyadékok. Hogy akkor mi marad? Szúró-, ütő-, vágófegyverek, pörgő fűrészlapok, és a legfontosabb: az ellenfelet felbillentő, vagy mozgásképtelenné tevő szerszámok. A robotharcosok egytől egyik távirányítottak, és hát nem is éppen úgy néznek ki, mint mondjuk a Pacific Rim dizájnóriásai. A gyakorlatban a humanoid forma nem túl versenyképes, a kerekeken vagy lánctalpon közlekedő, porszívóra emlékeztető izé a leghatékonyabb, mindenféle, jó messzire kilógó karokkal, tüskékkel és egyebekkel. Mint a bokszban: addig jó, ha én előbb érem el az ellenfelem, mint ő engem.
A robotharcosok rendszeresen megrendezik a maguk versenyeit, de mivel az egész tényleg úgy néz ki, mintha megkergült távirányítású porszívók dodzsemeznének (bár, amikor egyszerre 18–an csinálják mindezt egyszerre, az azért nem rossz), az ő szűk szubkultúrájukon kívül mások nemigen tudják igazán élvezni a harcot. Ami nagyjából arról szól, hogy ki tudja egy gyors és sunyi akcióval felborítani a másikat. A nagyközönségnek ennél brutálisabb és látványosabb akció kell, nagyobb, és legalább hozzávetőlegesen emberformájú résztvevők.
Ezt próbálta elérni a tévés robotharc-trend felújításával a Syfy tévécsatorna, és a Robot Combat League 2013-ban. Itt két és fél méter magas, 500 kilós, ember formájú, páncélozott robotok verekedtek egymással, úgy, hogy a mozdulataikat az emberi pilótáról másolták. Valahogy úgy, ahogy Ripley az Aliens csúcsjelenetében, csak éppen itt nem ül benne magában a robotban az operátor. Óriási nézettséget ez sem csinált, de legalább visszahozta a köztudatba a valós robotharcot – ami egyébként a Transformers-sorozat mozis hódításának hála, amúgy éppen elég forró téma volt. Az egyetlen probléma az, hogy bárhogy is trükközünk, a valódi robotok bunyója halálosan gagyinak tűnik a renderelt Optimus Prime és Megatron mellett. És itt jön a képbe Megabot és Kurata.
Vasember mehet a levesbe
Megabot 5 méter magas, 6 tonnát nyom, lánctalpakon közlekedik, a karjaira szerelt ágyúkból 200 kilométeres sebességgel tud kilőni – nos, az eddigi bemutatókon egyelőre óriás paintball-golyókat lőtt ki, de nyilván bármi mást is ki tud. Két pilóta kezeli, akik benne ülnek a robotban, mint egy rendes Mechwarrior-játékban. A japán robot, kicsit kisebb, de kifinomultabb, sokkal régebb óta fejlesztik, több benne a gyakorlati tapasztalat. Az amerikaiak videós kihívását a japánok szintén a YouTube-on fogadták el, egyetlen kikötésük az volt, hogy semmi lő- és egyéb fegyver, puszta kézitusa legyen az összecsapás. Robotököl, vasököl, oda üt, ahova köll. A bokszmeccsek előtti oda-vissza beszólogatás is megvolt, nagyjából azon a vonalon, hogy hogy néz már ki az ellenfél, és hogy az óriásrobot a japán kultúra része, éppen ezért nemzeti jelentőségű ügy nyerni/megverni őket. Tessék megnézni, és utána megpróbálni nem lelkesedni érte:
A két videót összesen 10 millióan látták eddig, tehát úgy tűnik, az érdeklődés megvan. A meccs időpontja és helyszíne még nincs, az amerikaiak szeretnék egy repülőgép-hordozó fedélzetén, kinn a nyílt óceánon lerendezni a verekedést, állítólag erősen környékezik az amerikai haditengerészetet, de amíg nincs valami rendes médiatámogatójuk, mondjuk egy nagyobb tévécsatorna, azért erre sok esélyük nincs. A szervezők önbizalma mindenesetre határtalan, ők már arról beszélnek, hogy ez a jövő sportja, milliárd dolláros biznisz, ami izgalmasabb, mint a Forma-1, brutálisabb mint a boksz, és látványosabb, mint a foci.
És ha jobban belegondolunk, miért is ne? A technika eljutott arra a szintre, hogy a küzdő felek nagyok és látványosak legyenek, a küzdelem brutális és kegyetlen. Talán véletlenül szeretjük annyira az óriásrobotokat filmekben? Véletlenül volt annyira népszerű anno a vérre menő gladiátorharc? A robotharcokban nyugodtan lehet “halálig” küzdeni, tetszőlegesen kegyetlennek lenni, végtagokat letépni, apró szilánkokra zúzni az ellenfelet, kielégíteni a közönség vérszomját. Hirdetők biztosan akadnának rá, az extrémsport úgyis nagyon trendi mostanában. A ketrecharc, MMA, UFC, WWF szintén – hát miért ne lenne sikeres a szabadfogású, utolsó csepp gépolajig tartó bunyó olyan harcosokkal, akik nagyon sok súlycsoporttal durvábbak, mint bármilyen humán harcművész?
Forrás: index