A fémpénz előtt:
A történelem folyamán először nem volt szükség kereskedelemre, árucserére, a közösségek maguknak termelték meg javaikat, amelyekre szükségük volt, törzsközösségek voltak, akik önfenntartóak voltak. A fordulat a specializálódás elterjedésével következett be, amikor szükségessé vált az áruk cseréje, mert a specializálódással elhitették az emberekkel, hogy szükség van bizonyos területeken kompetenciára, hiszen csak úgy haladhatnak igazán jól a dolgok. A csere folyamata azonban nehézkessé vált a megfelelő cserepartnerek felkutatása és az áruk értékének meghatározása miatt. Ennek eredménye lett az árupénz kialakulása, amely egy olyan árut jelölt, amely mindenki számára elfogadható (rendszerint kulcsfontosságú áru) volt és lehetett szabványosított értékmérőként használni. Ilyen árupénz volt a só, szarvasmarha, kagyló, kövek, majd később az arany, ezüst és a bronz. (Ma a börtönökben a cigaretta tölti be az árupénz szerepét).
Fémpénz:
A nemesfémek terjedésével egyre inkább érme formájúvá vált a fizetőeszközök alakja. Ennek köszönhetően mindinkább be tudta tölteni pénzfunkcióit. Az első egységes pénzérmét Lüdia területén adták ki a Kr. e. 7. században. A pénzérme ötletét átvették a görögök is, először rézből, majd vasból verték. Később ezüstből készültek, majd II. Fülöp makedón király vert aranyból pénzt. A fémpénzt a rómaiak is átvették, elterjesztve azt egész Európa területén.
A fémpénznek két típusát lehet elkülöníteni:
– bimetalizmus: amikor két fajta fémből készült pénzek vannak forgalomban (például: arany, ezüst), az egyik fémpénz rendszerint a másik váltópénzeként szolgált. 
– monometalizmus: csak egy fajta fémből készítettek pénzt.
Pénzhelyettesítők:
Az ipari forradalom után azonban egyre inkább hiány lépett fel az aranyból, amely a pénzhelyettesítők kialakulásáig vezetett. A kereskedők váltókat adtak ki fizetési ígéreteik hitelesítésére, majd megadták tartozásaikat, amikor pénzhez jutottak. Később a kereskedők egymás váltóival is kereskedtek, azonban nehézségekbe ütközött egy ismeretlen kereskedő váltóját beváltani. Később a bankok bocsátottak ki váltókat, melyeket bankjegyeknek neveztek el. Végül az állam vette át a bankjegyek kibocsátásának egyedüli jogát, így válhatott a bankjegy egy nemzet fizetőeszközévé. A bankjegyekre a kibocsátóik garanciát vállaltak, hogy azok átválthatóak nemesfémre.
Modern pénz:
Mára már eltűnt a nemesfémre vonatkozó garancia a pénz mögül. Legtovább az amerikai dollárra volt állami garancia, egészen 1971-ig. A pénz már nem csak materiális formában létezik, hanem anyag nélküli, elektromos formában is.
Forrás: http://ecopedia.hu/