Az emberekről tudni kell, hogy általában azokra a társaikra néznek fel, akik önérvényesítők, vagy, ahogy még ismerhetik őket, asszertív típusok. Ez azt jelenti, hogy a többiek úgy látják őket, mint akik valamiféle hatalommal bírnak, képesek visszautasítani dolgokat, erőteljes egyéniségek, képesek nemet mondani kérésekre és ajánlatokra egyaránt.
Sokan úgy vélik, hogy agresszív és nehezen kezelhető az, aki sokszor mond nemet, kutatásokkal azonban azt bizonyították, hogy nem kezelhető nehezen az az ember, aki amiatt aggódik, hogy mások mit gondolnak majd róla. Azt mondják, túlzásba viszi az asszertivitást az, akinek a fejében nem fordulnak meg kételyek, és úgy érzi, hogy helyesen viselkedik.
A tisztelethez és megbecsüléshez hozzá tartozik az is, hogy az emberek szóban is kifejezik ezt egymás iránt. Amerikában például hagyománya van annak, hogy pozitív visszajelzést adnak másokról, köszöntő- vagy dicsérőbeszédeket mondanak.
A munkahelyi légkörben a humornak is nagy szerepe van. Egyrészt segít a társasági korlátok lebontásában, másrészt az egyéni hatalmak megszilárdításában. A humorral azonban jó, ha vigyázunk, nehogy azt higgyék, hogy viccet csinálunk másokból. Nem szabad megbántanunk vele másokat.
Az a főnök, aki hiteles, képes magán, saját hibáin, gyengeségein és mániáin nevetni és mások előtt is tud viccelődni magán. De nem szabad túlzásba vinnie a főnöknek sem, hiszen könnyen elveszítheti a beosztottjai tiszteletét, nem fogják komolyan venni.