A mentorprogramok reneszánszát éljük napjainkban. Mind a különböző oktatási szinteken, mind a vállalati szférában megtalálhatóak a különböző nevesített mentorrendszerek. A szerepek előre le vannak fektetve: mentor vagy mentorált, de vajon melyik félnek jutányosabb a szerepköre?
A jelenlegi oktatási rendszer arra fókuszál, hogy apróbb csoportokat képezzen, hiszen ekkor jobban nevelhető és kezelhető egy csapat. Ellenben egy szemináriumi csoportos foglalkozás sem képes felülmúlni a tanítvány-mester viszony egyik leglényegesebb elemét, a személyes, közvetlen fókuszt. Ugyan vannak csoportos mentorálások, de a mentorálás alatt leginkább a többnyire két fél közötti személyes tanácsadást értünk. A személyre szabott törődés pedig a leghatékonyabb a személyes fejlődésben és a tudás megszerzése során. De nem elhanyagolható, hogy egyben a legdrágább tanítási, betanítási forma is.
Alapesetben felvetődhet az a tény, hogy a legnagyobbat a mentorált profitálja a programmal. Elnyeri, kiérdemli, vagy csak egyszerűen alanyi jogon kap egy mentorált pozíciót, ami hozzájuttatja őt a szakterületén való fejlődéséhez, az új környezeti akadályok legyűréséhez. A mentori szerep a másik oldalon viszont lehet akár gondokkal teli, ha nincs megfelelően megfizetve. Vagy mégsem?
Az ipar 4.0 okozta automatizálás során azok a cégek fognak előtérbe kerülni, piedesztálra emelkedni, amelyek emberi érzéket, és humán területen való hatékony bánásmódot igényelnek. Ezen készségek elsajátítása különböző speciális kurzusokon tanulhatóak, viszont a mentori folyamatok alatt ugyanúgy ezeket az úgynevezett „puha készségeket” kell használni: empátia, csoportos problémamegoldó képesség, a tudásátadás optimális módja és menedzselése.
A mentorálás folyamán megvalósul a tanító, pártfogó funkció a mentorált felé, tehát a tapasztalatátadás sikerrel jár, viszont egy úgynevezett személyes nevelésen is átmegy a mentor saját maga is, és olyan készségek birtokába jut, amik nehezen megszerezhetőek alapesetben, ily módon egyfajta önmentorálás is megtörténik. Éppen ezért nem mondható el, hogy a mérleg serpenyője a mentorált oldalán problémásabb, mert mindkét területen fejlődés következik be a feleknél.
Milyen az ideális mentor/mentorált?
Minkét oldalon kiragadható egy-egy fontos szegmens a sikeres program érdekében. A mentor egy támogató, tanácsadó szerepet vállal, viszont a mentorált döntéseiért felelősséggel nem bír. Meg kell találnia azt a bizonyos szintet, amíg még elegendő ráhatással lehet a mentoráltra, de mégsem helyette cselekedik. A mentorált pedig akkor lehet valóban sikeres, ha megvalósul a saját mentora felé irányuló tisztelet, alázat, persze ehhez a mentornak professzionalitásával és vezetői attitűdjével kell kivívnia ezt.
Kik lehetnek a károsultjai egy mentorprogramnak?
Azok, akik kimaradnak belőle. Szociális és szakmai előnyökkel is bír mindkét fél részéről egy mentorprogramba való bekapcsolódás, melynek keretén belül számos másodlagos készség és tulajdonság fejlődik, amely egy hatásos fegyver a lemorzsolódás elkerülése érdekében oktatási szinten, illetve munkavállalók megőrzése vállalati szinten.
Saját tapasztalatot alapul véve, ami még nagyon fontos, hogy az érintett személyek mögött egy megfelelő támogató rendszer álljon, amely a visszacsatolásokon keresztül egyértelműen mutatja a mentorált előrehaladását az alapvető célok megvalósulásához – úgy kvantitatív, mint kvalitatív eszközökkel -, ennek hiányában ugyanis temérdeknyi idő és kiadás lehet az áldozat.