Az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatói a Nature Ecology & Evolution folyóiratban jövőbe mutató módszertani újításokat mutatott be a biodiverzitás vizsgálatát és védelmét illetően. A tanulmányban Batáry Péter foglalja össze mindazt, amit tudni kell az ökológiai gazdálkodásról és Zlinszky Andrástól tudhatjuk meg a terepi mintavétel és a távérzékelés újfajta kapcsolatát.
Németország az 1990-es egyesülés óta jelentősen megváltozott. Mások lettek a földek, a mezőgazdasági parcellák változatlanok maradtak. A második világháborút követően növekedtek a termésátlagok, amelyet a speciális növényvédő szerekkel, gépesítéssel illetve a mezőgazdaság intenzifikálásával értek el, vagyis nagytáblákat hoztak létre. Ezáltal vált homogénebbé az agrártáj, így csökkent a biológiai sokféleség. A kisüzemek száma ennek hatására jelentős mértékben lecsökkent.
A tanulmányban a nagytáblás és a kistáblás mezőgazdasági művelési módról Batáry Péter, a Göttingeni Egyetem és az MTA Ökológiai Kutatóközpont GINOP Fenntartható Ökoszisztémák Csoport kutatója és kollégái tettek vizsgálatot. Az eredményeket a Nature Ecology & Evolutionben tették közzé.
Korábban már tettek megállapításokat arra vonatkozóan, hogy egyes növényvédő szerek, talajjavító szerek, műtrágyák használatát korlátozó vagy tiltó ökológiai gazdálkodás sokkal előnyösebb a biodiverzitás megőrzése illetve a kisebb környezetszennyezés tényét tekintve, mintha nagytáblás gazdálkodást folytatnánk. Németországban a nagytáblás művelés azt eredményezte, hogy csökkent a biológiai sokféleség.
A keleti országrészen 50%-kal volt magasabb a terméshozam, mint a nyugati részen. A gazdák az utóbbi időben kezdenek áttérni a hagyományos termelési módszerekről az ökológiai gazdálkodásra, ahol feleződik a terméshozam, de növekszik a biodiverzitás, a nyereség pedig megkétszereződik. A szegélyekkel rendelkező kisebb termőterületek biológiai sokfélesége még fontosabb szerepet kapott.
A folyóirat a terepi mintavételekről és a távérzékeléssel gyűjtött adatokról is beszámol Zlinszky András elmondása alapján. Zlinszky András szerint a távérzékelés fejlődésével egyre részletesebb térképek készíthetők, ráadásul terepen kihelyezett kameracsapdák, a madarak automatizált akusztikus azonosítására szolgáló műszerek, illetve DNS-szekvencia alapján történő fajazonosítási módszerek várhatók a jövőre vonatkozóan, amelyek sokkal pontosabb adatokat nyújtanak majd, és a környezetben lévő vér vagy vizelet vizsgálatával lehet majd elvégezni őket.
Az új adatrendszerek elemzéséhez új statisztikai és modellezési eljárásokra is szükség lesz, hogy megfelelően tudják kezelni a nagy mennyiségű adatot és a mérési bizonytalanságokat. A távérzékelés, az automatizált azonosítás és a modern statisztikai modellezés révén az adatokban gazdag minták feltérképezése és a folytonos biodiverzitás-térkép is elérhető, amelyek meghatározhatóak lesznek pontosságra és bizonytalanságra is.