Az új házakon már nem látni népies díszítést, de még jellegzetes magyar vonást sem találunk. Az ősi hagyományok azonban némi fantáziával és egyéni látásmóddal, gyönyörűen beilleszthetők a mai modern életünkbe.
Miért is fontos ez? Minden népnek megvannak a hagyományai és szokásai. Ezek a hagyományok hosszú évszázadokon keresztül apáról fiúra szálltak. Az ismétlés által pedig egyre erősíti a hatásukat, a beléjük vetett hitet. Ha valaki magyarnak születik, beleszületik a magyarságtudatba, ebbe beletartozik a magyarság nyelve, története, hagyománya, szokása, művészete, dalai, jelképrendszere, konyhája. Ez a szövevény úgy öleli körül egy-egy nép tagjait, mint halat a víz, akár tud róla, akár nem.
Manapság már nem úgy építkezünk, ahogyan őseink tették. Legtöbben annak is örülnek, ha vehetnek maguknak egy kis panellakást, amely bizony a magyar térrendezéstől igencsak távol esik.
Hogyan alkalmazhatjuk a modern otthonunkban ezt az ősi tudást?
Kezdjük mindjárt az elején, a bejáratnál! Őseink a házaik bejáratát keletnek vagy délnek tájolták. A régi bejáratok díszesen faragottak vagy festettek voltak. Szívesen lépünk be egy hívogató bejáraton. Éppen ezért, ha elhanyagolt, kopott a bejárati ajtó akkor nézzük meg, mit tehetünk. Sokszor elég egy jó alapos sikálás, egy új lábtörlő, egy új névtábla. A népi hagyományokat követve egy lópatkót is tehetünk a bejárati ajtó fölé, amire rávésték a család nevét.
A házi áldás jelentősége
Az előszobában van a legjobb helye egy házi áldásnak. Lássuk miért! Az áldás a legmagasabb szintű, legegyetemesebb jókívánság. A lakásunkba belépő vendég önkéntelenül elolvassa ezeket a sorokat, és egy mindenki számára megfelelő gondolati energiát indít útnak. Ez az áldás nem „kontárkodik bele” senkinek az életébe, mindössze azt kívánja a másik embernek, hogy olyan erők vegyék körül, amely mindenki számára a legjobb.
A központi erőtér energetikája
A házunk, vagy lakásunk közepe energetikailag a legfontosabb terület. Térrendezési szempontból a legideálisabb, ha lakásunk központja tágas, világos és az energia szabadon tud áramlani minden irányban. Régen a házak közepén, a konyhában mindig égett a tűz. Itt tartózkodtak legszívesebben az emberek és nemcsak a meleg, hanem a jó illatok is idecsalogatták őket. A ház lelke ott van, ahol a tűz ég. A lélek helye nálunk, magyaroknál a szív, így a ház szíve-lelke, központja, ugyanott helyezkedik el, ahol a tűz ég. Mivel régen a középpontba a kemence állt, nagyon szerencsések vagyunk, ha ugyanitt van egy kandallónk. Akinek nincs, az se keseredjen el, mert a tűz energiáját egy egyszerű gyertya meggyújtása is felidézi.
A ház belsejében éltető, világos, élénk színeket válasszuk. Őseinknél jól bevált a fehér szín. A fehér a tiszta fény, de jelenti az ünnepélyességet, a tisztaságot, a fényt, a magas szellemiséget. Mindig a mennyboltozatot jelentő szobamennyezet, a legvilágosabb színű. Természetesen a fehér mellett, a világos, pasztellszínek is mind megfelelőek falfestésre. A fehér falak semleges színével, egyszerűen tudunk egy harmonikus színvilágot teremteni a szobákban. Évszakonként akár más-más színeket alkalmazhatunk a kiegészítő textíliák cseréjével.
Jelek és jelképek a használati tárgyakon
A régi magyar házak berendezésében a jelek, jelképek nagyon fontos szerepet játszottak. Szinte minden használati tárgyat díszítettek velük, a fakanáltól a kapakaparóig, a ruhákról nem is beszélve. Minden szimbólumnak jelentése van, és ez a jelentéstartalom, nem az ellentéteken alapszik, mint a jin-yang elmélet, hanem a szent hármasságon. Ez a szent hármasság az Atyaisten, a Fiúisten, és Anyaisten, vagy úgy is mondhatjuk, hogy teremtő, befogadó, illetve a teremtmény erejét képviseli.
Milyen szerepe van ezeknek a szimbólumoknak az életünkben? Roppant egyszerű, emlékeztető szerepe van. Emlékezteti a földi tudatunkat arra, hogy mi a születésünk célja, mi a feladatunk a földön, kik vagyunk és honnan jöttünk, összekötnek minket a magasabb énünkkel.
Ne kerüljük el messzire a népművészeti alkotásokat, amelyeken megmaradtak még az ősi jelek. Használjuk a lakásban, bárhol ahol a tetszik: a konyhában kerámiákat, a szobákban terítőket, párnákat, vagy régi faragott bútorokat, egy-egy használati tárgyat. Számtalan lehetőség adódik, csak nyitott szemmel kell járnunk.
Forrás: Árvai Krisztina http://harmonialak.mlap.hu/