Día de los Muertos
A hagyományok szerint Mexikóban a halotti kultusz a kultúra és a mexikói élet szerves része.
Ezért a Día de los Muertos, a halottak napja és a Día de los Fieles Difuntos, a mindenszentek napja harsány vidámsággal telik. A halál ábrázolása Mexikóban egyrészt barátságos, másrészt félelmetes, mint a Catrina, a vigyorgó, jól öltözött, kalapos csontvázfigura és a kaszát tartó, csuklyás – bár gyakran igen színesbe öltöztetett – Santa Muerte.
A mexikói halottak napja vidám népünnepély. Sötétedés után a családtagok, rokonok, barátok fölkeresik a temetőben hozzátartozóik sírját, földíszítik az elhunyt fotóival, szentek képeivel, virágokkal, kedvenc ételeikkel, sok-sok mécsest gyújtanak és emellett gitároznak, énekelnek.
forrás: mno.hu/szinesvilag
A Halottak napjához kapcsolódó történetet dolgoz föl Az élet könyve c. animációs film. Manolo fantasztikus kalandja során válaszút elé érkezik: vagy családjának próbál megfelelni, vagy szívére hallgat. A válasz előtt egy csodálatos kaland veszi kezdetét, amely három világot ölel át, és ahol szembe kell néznie legnagyobb félelmeivel. Mariának az amerikai Zoe Saldana, Manolónak pedig a mexikói Diego Luna kölcsönözte hangját..
Az élet könyve Jorge Gutierrez első egészestés animációs mozifilmje. A történet Mexikó legszínesebb és legnagyobb ünnepén, halottak napján (Día de los Muertos) játszódik.
Ez a film annyira mexikói és annyira gyönyörű. Mi tényleg mélyen tiszteljük a halált. Ünneplünk halottak napján, lakodalmas zenét játszunk és eszünk-iszunk a sírok mellett. Ez nem a sírás-rívásról szól. Épp az ellenkezőjéről – magyarázta a mexikói színésznő -Kate del Castillo-, aki a Halál hangja volt a filmben.
A producer, Guillermo del Toro számára nagyon fontos volt, hogy a film ne veszítse el mexikói sajátosságait. Olyan mozit akart, amely mindenfajta közönséget megszólít.
Úgy érezzük sikerült, ez a film idén is jó szórakozást nyújt az egész családnak.
euronews.com
Los orígenes de la celebración del Día de Muertos en México, pueden ser trazados hasta la epoca de los indígenas de Mesoamérica, tales como los Aztecas, Mayas, Purepechas, Nahuas y Totonacas. Los rituales que celebran las vidas de los ancestros se realizaron por estas civilizaciones por lo menos durante los últimos 3,000 años. En la era prehispánica era común la práctica de conservar los cráneos como trofeos y mostrarlos durante los rituales que simbolizaban la muerte y el renacimiento.